GEDNER ECSET
2012/05/11-2012/06/24
Válogatás a Magyar Képzőművészeti Egyetem
Festő Tanszék hallgatóinak munkáiból
Festő Tanszék hallgatóinak munkáiból
Andorka Gergő, Benkő Katalin, Benkő Lilla, Boda Melinda,
Czimbalmos Kozma Andrea, Csordás Zita, Erdélyi Emese, Fajgerné Dudás
Andrea, Horváth Zsófia, Jagicza Patrícia Linda, Kiss Antónia Zsanett,
Kiss Viktória, Knopf Andrea, Kőrösi Viktória, Kusovszky Bea, Lőcsei
Barbara, Major Ármin, Mátravölgyi Tímea, Molnár Judit Lilla, Mucza
Viktória, Nemes Anna, Oláh Orsolya, Papp Virág, Piróth Tímea, Régner
Viktória, Romhány Veronika, Sánta Kristóf, Schlingloff Vilmos, Sebestyén
Ágnes, Szabó Ágnes Katalin, Szász Tünde, Szoboszlai Lili, Takács
Orsolya, Trenovszki Mónika, Wágner Edina, Zékány Diána
Megnyitó: 2012. május 10. (csütürtök) 18.30 -kor
A kiállítást megnyitja
Dr. habil, DLA Kőnig Frigyes a Magyar Képzőművészeti Egyetem rektora
és Dr. habil, DLA Drozdik Orsolya
Dr. habil, DLA Kőnig Frigyes a Magyar Képzőművészeti Egyetem rektora
és Dr. habil, DLA Drozdik Orsolya
A kiállítást szervezte
Dr. habil, DLA Drozdik Orsolya
Dr. habil, DLA Drozdik Orsolya
Kurátor-asszisztensek Harle Fanny, Hegedűs Gábor
A Magyar Képzőművészeti Egyetem harminchat festő szakos
hallgatójának részvételével megvalósuló kiállításon egy egyetemes
nézőpont érvényesítése helyett a nőnézőpont jut kifejeződésre. Úgy
tűnhet, hogy a nőművészet több generációs története - különösképp a
hetvenes, nyolcvanas és kilencvenes években - már elvégezte feladatát
azzal, hogy felkutatta a nők és a nőművészek történetét, megalapozta a
feminizmus posztmodern kritikai elméleteit és az azokra épülő művészeti
formákat. De vajon a nőnézőpont és ezzel együtt a nőművészet teljes
rangú szereplője-e a kortárs művészeti diskurzusnak?A nőművészeti
törekvések mindmáig kockázatosnak tűnnek az egyetemes művészet
patriarchális modelljében, így a (fiatal) nőművészek veszélyeztetve
érzik magukat és jövőjüket. Ezért, még ha a széleskörű társadalmi és
művészeti diskurzus részeként is tekintenek önmagukra, nem találnak rá
arra a pozícióra, mely hozzásegítené őket saját értékrendjük és
esztétikai igényeik kialakításához. Ennek ellenére mégis sokan tudatosan
vállalják gender központú állásfoglalásaikat.A cím - Gender ecset -
erre, a festészet gyakorlatában jelentkező nőnézőpontra utal.
Ugyanakkor a festészet tradícióinak részleges vagy teljes kisajátítására
is. Emellett nem csak a nőnézőpontra, hanem a heteroszexuális
tradícióval szemben jelentkező meleg látásmódra is. Mindarra, amely
különbözik a heteroszexuális férfi jogán berendez(ked)ett társadalom
szemléletével, ábrázolásával és látásmódjával. Mivel az egyetemes
nézőpontot a heteroszexuális férfi tekintete (male gaze) alkotta meg, az
jórészt nem adott arra alkalmas teret sem a nőnézőpont, sem pedig a
queer művészet gyakorlatának.Ezért kell újból és újból tudatosítani,
amit mindenki gyorsan el szeretne felejteni: az egyetemes
művészettörténet a nők kizárásával íródott! Így már a tanulás
folyamatában is szükséges a gender nézőpont érvényesítése. E törekvésben
az ecset azért fontos, mert gyakran tűnhet úgy, hogy a Zeitgeist
diktatórikus ízlése befolyásolja nem csak a szabad szellemet, de annak
médiumait is. A nőművészet ezzel szemben az új művészetek területén
szabadon kibontakozhatott, tehát itt az ecset használata többet jelent.
Egy mélyebb tradícióval, a festészet történetének férfiközpontú
hagyományaival kell megküzdenie.